Szóval, ahogy írtam a Hanamiban Sencha ceremónia lett meghirdetve. Úgyhogy az edzést rövidre fogtam és elmentem, mert bár hallottam róla, hogy vannak ilyenek (Martin is mesélt egy Ogasawary ryu-ról), de még sosem láttam.
Már tömött terembe érkeztem, tele érdeklődőkkel. Jó látni, hogy igenis van közönsége a jó teának és a hozzá kapcsolódó eseményeknek. Találtam egy üres széket egy ismerős mellett és Petinek hála, kóstolhattam az elkészített teát, sőt, lehettem az első vendég. (aki elvileg a legjobban ért hozzá és hasonlók, ami rám abszolúte nem igaz, ellenben közel ül a készlethez ami jó a szemnek 🙂 )
Bogi teljes díszben, kimonóban jelent meg, és bár kicsit zavarban volt, de második bemutatónál hallgatóság előtt azt hiszem ez teljesen érthető 🙂
Először mesélt egy kicsit a kinti élményekről és hogy hogy került ő bele ebbe az egész tea dologba, pár képpel szinesítve az előadást. Kiderült hogy nem sencha hanem gyokuro ceremóniát fog nekünk tartani. Azt hiszem sürgősen át kell néznem a tea kategóriákat. Az általa tanult felosztás: sencha mint szálas teák nagy csoportja, és ezen belül sencha, encha (gyokuro), kohsencha alkategóriák. Szóval így lett a sencha szertartás gyokuro szertartássá 🙂
Hallhattunk a sencha teázás eredetéről is, egy bizonyos Gekkai Gensho (Bai Sao – Öreg tea árus) szerzetesről, aki a közemberek körében népszerűsítette a sencha ivást a Manpukuji-ban és környékén. A sencha szertartás a kínai szálas tea szertartásból eredeztethető, és a japán polgárságnak köszönhetjük akik az arisztokraták kiváltságában levő sadou ellenpólusaként élték. Majd a két ág szerencsésen hatott egymásra. Ma pedig, a szigorú osztályrendszer után szabadon tanulhatjuk bármelyik utat, de legalábbis betekintés és alapszinten belekóstolhatunk.
A készlet gyönyörű volt, a ceremónia nekem üdítően új. Volt az egésznek egy lelkes kezdő hangulata 🙂 Bár én sokféle teából kortyoltam már, de még nem tudtam így elmerülni egyben mint ő, aki bár nem ért hozzá, de 8 hónappal és még egy kevéssel jóval előttem jár.
A kincs, és a nehézség mint oly sok dolognál az idő, a lelassulás és a jelenlevés.
Megállni és figyelni.
Én is éreztem a türelmetlenséget magamban először és jó volt újra elenedni.
Hogy milyen volt a gyokuro? Azt hiszem egy régi debreceni matcha óta a legfinomabb japán amit ittam.
Köszönöm 🙂
