Szóval, ahogy írtam a Hanamiban Sencha ceremónia lett meghirdetve. Úgyhogy az edzést rövidre fogtam és elmentem, mert bár hallottam róla, hogy vannak ilyenek (Martin is mesélt egy Ogasawary ryu-ról), de még sosem láttam.
Már tömött terembe érkeztem, tele érdeklődőkkel. Jó látni, hogy igenis van közönsége a jó teának és a hozzá kapcsolódó eseményeknek. Találtam egy üres széket egy ismerős mellett és Petinek hála, kóstolhattam az elkészített teát, sőt, lehettem az első vendég. (aki elvileg a legjobban ért hozzá és hasonlók, ami rám abszolúte nem igaz, ellenben közel ül a készlethez ami jó a szemnek 
)
Bogi teljes díszben, kimonóban jelent meg, és bár kicsit zavarban volt, de második bemutatónál hallgatóság előtt azt hiszem ez teljesen érthető
Először mesélt egy kicsit a kinti élményekről és hogy hogy került ő bele ebbe az egész tea dologba, pár képpel szinesítve az előadást. Kiderült hogy nem sencha hanem gyokuro ceremóniát fog nekünk tartani. Azt hiszem sürgősen át kell néznem a tea kategóriákat. Az általa tanult felosztás: sencha mint szálas teák nagy csoportja, és ezen belül sencha, encha (gyokuro), kohsencha alkategóriák. Szóval így lett a sencha szertartás gyokuro szertartássá
Hallhattunk a sencha teázás eredetéről is, egy bizonyos Gekkai Gensho (Bai Sao – Öreg tea árus) szerzetesről, aki a közemberek körében népszerűsítette a sencha ivást a Manpukuji-ban és környékén. A sencha szertartás a kínai szálas tea szertartásból eredeztethető, és a japán polgárságnak köszönhetjük akik az arisztokraták kiváltságában levő sadou ellenpólusaként élték. Majd a két ág szerencsésen hatott egymásra. Ma pedig, a szigorú osztályrendszer után szabadon tanulhatjuk bármelyik utat, de legalábbis betekintés és alapszinten belekóstolhatunk.
A készlet gyönyörű volt, a ceremónia nekem üdítően új. Volt az egésznek egy lelkes kezdő hangulata Bár én sokféle teából kortyoltam már, de még nem tudtam így elmerülni egyben mint ő, aki bár nem ért hozzá, de 8 hónappal és még egy kevéssel jóval előttem jár.
A kincs, és a nehézség mint oly sok dolognál az idő, a lelassulás és a jelenlevés.
Megállni és figyelni.
Én is éreztem a türelmetlenséget magamban először és jó volt újra elenedni.
Hogy milyen volt a gyokuro? Azt hiszem egy régi debreceni matcha óta a legfinomabb japán amit ittam.
Köszönöm