Pár korty története

Sok teablogot olvastam az elmúlt pár évben.

Ahogy nőtt az érdeklődésem egyre többet fedeztem fel és egyre több időt szántam rájuk. Ez egy nehéz műfaj, ízekről, illatokról, színekről írni, amik annyira szubjektívak és annyira mások mindenkinek.

A tea egyik szépsége hogy mindig és mindenkinek más. Mi sem vagyunk soha ugyanazok, még ha ugyanazt a teát is készítjük, és ugyanúgy sem igen tudjuk elkészíteni. Ez végtelen lehetőségeket rejt magában, egy hosszú, végnélküli, kiismerhetetlen utat.

Én mint “tea amatőr”, inkább élvezem mint értem a teát. Még a kedvenceim nevével is sokszor bajban vagyok 🙂 Ennek a blognak az is célja, hogy amíg írok nektek én is tanulok veletek együtt. Remélem egy idő után lehet ez egy közös munka, és én az írásaimmal, ti a hozzászólásaitokkal tudjuk egymást segíteni a fejlődésben, megismerésben.

Amint az eddigiekből kiderült, nem vagyok egy jól fogalmazó bölcsész, de remélem ez is alakul majd a bejegyzések számával 🙂

Az elmúlt és eljövendő évek tea élményeit szeretném megosztani. Megfogalmazva, átgondolva, sokkal jobb tud lenni egy jó teázás, mindezzel a figyelmem is jobban tudom arra az időre fókuszálni.

Szeretnék bemutatni teákat, teaházakat, teaboltokat amikkel összehozott az élet. Sok hangulatot és élményt adtak ezek, ezekből szeretnék visszaadni legalább egy kicsit.

Szeretném ha egyre többen tudnánk átélni milyen az amikor meg tudunk állni a nagy rohanásban leülni egy jó teára, megadni a módját, és ami a legfontosabb, időt szánni rá. Ez a legnagyobb kincsünk.

A blog mottójának egy japán mondást választottam, ami nekem az életeben sokfelé és itt a teánál is sokat jelent:

“Soha ne feledd a kezdő szívet”