Author: Feldin

Sing Tehus

Egy új rovat egyik bevezető cikke a mostani. Teaházak a világ minden tájáról. Amikbe belefutottam (akarva, nem akaratlanul) utazásaim során, legyenek akár külföldiek akár hazaiak.

A mostani teaház a Sing Tehus (http://singtehus.dk/) Dániában, azon belül is Koppenhágában található.

_IGP9308

Cím:

Sing Tehus
Skindergade 25
1159 København K.

Koppenhága fő sétáló bevásárló utcája mellett van egy sarkon. Fényes, “tiszta”, csupa ablak teaház. Belépéskor a pultal szemben lépünk be. Két főbb rész van, egy 2-3 asztalos beülős rész balra és egy vásárlós jobbra, tele szebbnél szebb eszközökkel, középen egy asztallal amin gyönyörű chawanok sorakoznak. Amikor ott jártam két eladó szorgoskodott ezen a kis helyen. A kínálat elég széleskörű, minőségben is sokminden a minőségibb. Mondjuk kínai teaákban főleg puerhben nincsenek otthon, ellenben japán teákból a nagyon is minőségi Marukyu-koyamaen cég termékkínálatát tartják. A vásárolható eszközökben is inkább Japán felé húz a bolt szíve, abból viszont gyönyörű darabok vannak.

A bolt saját csomagolással is árul teákat, ami kifejezetten izléses, a hangulatához nagyon is passzoló.

Beülni egy teára olyan 50-60 korona.
Nekem a kedvencem eddig Dániában 🙂
Ha erre jártok, térjetek be hozzájuk!

Boyou – MENGHAI LAO CHA TOU (2006) – A Hanami teaházból

A Lao Cha öreg teát jelent. Ez a fajta egy régi kedvencem. Először a nyugati környékén ittam egy ismerősömnél, az talán a Haiwan egy verziója volt. (Javíts ki ha tévedek 😉 )

MENGHAI LAO CHA TOU (2006)

Ránézsre kis összetöpörödött bogyócskáknak néz ki. Olyasféleképpen fest mint a wasabis mogyoró 🙂 Általában téglába préselve lehet vele összefutni. A shu puerh-t hosszabb pár hónapos fermentációval állítják elő. Ebben az időszakban a teából egy kisebb dombot raknak. Ennek a dombnak a közepén, alján egy nagy nyomású aktív hely található és ezen a helyen képződik a Lao Cha alapjául szolgáló tea. Ez a nyomás préseli apró kis golyóbisokra a teát.

Sokszor felönthető tea. Sőt, sokszor kell felönteni. Az elején még nem mutat semmit se magából, ízben csak árnyalatokat, és színben is még világos, szinte áttetsző. Ellenben a 4-5. felöntés után erősen belendül! Elmélyül mind ízében mind a színében. Egyre sötétebb lesz. Felvesz egy krémes állagot. Ettől az íztől olyan mintha nem is igazából folyna, inkább levánszorogna a torkunkon. Kicsit olyan zselé érzés 🙂 Majd ezt hosszú ideig bírja. 10-15 vagy mégtöbb felöntésen keresztül.

Jó társalgó tea. Nem harsány, nem hívja fel magára a figyelmet, ellenben bitang erős, nyitós tea és észrevétlenül kezd el egyre jobban hatni. Rendesen belenyúl az energiarendszerbe. Emiatt vannak akiket kibillent és nem szeretik, és van olyan hangulat amikor nem az igazi. Aki érzékenyebb az ilyen hatásokra az számoljon ezzel.

A levelei nem nyílnak úgy ki, mint a shu puerh teáknak általában. A 20. felöntés után is beburkolózva, mintegy a titkukat tartják.

Vízhőmérsékletre én azt mondanám hogy kb 95 fok körül, a nagyon forró elnyomja, a nem forró pedig nem nyitja úgy ki az ízét. Mégis csak egy puerh 🙂

Én forróval kezdtem, majd egy kicsit hűltebbel folytattam és a végén újra egy forróbbal zártam. Ez lehet, hogy a legjobb módszer, de nekem ízlett 🙂 Ti hogy csináljátok?

Előkészületben

Előkészületben vagyunk én is és a bejegyzések is.

Bea kérései is meghallgatásra találnak. Szeretnék írni azokról amiket kérdezett.
Még egyszer köszönöm a kérdéseket. Jó látni hogy mi az ami érdekli az olvasókat, és sok olyan dolog jöhet így elő ami nekem eszembe sem jutna.

A következő bejegyzések forrnak a boszorkányüstben:

MENGHAI LAO CHA TOU (2006)
Menghai Arany Puerh (2008)
Évszakok teái
Az első teám
A Teahaz

Nem mondom, hogy ilyen sorrendben fognak jönni, és igen esélyes hogy közbe fognak ékelődni más témák is ahogy jönnek. De így látjátok, forr az üst és készülnek nektek a mindenféle jóságok 🙂

Da Hong Pao (Nagy vörös köntös) a Hanami teaházból

center

A Da Hong Pao (Ta Hong Bao) wulong (oolong) tea, azok közül is egy legendásan híres vonal. Ezt a teát nagy tisztelet övezi, e miatt gyakran a fontos vendégeket kínálják belőle. A történet szerint a tea a nevét egy kivételes ajándékról kapta. A Ming dinasztia idejében az egyik császár anyja erősen megbetegedett amíg a környéken járt. Az ottani szerzetesek itattak vele az eredeti teafákról származó levelekből készült teát, amitől hamar jobban lett. A császár ezért értékes és ritka vörös kelméket ajándékozott a három teafának, hogy télen, a hideg ellen ezekkel legyenek betakarva. A környékbeliek ez után kezdték a teát Da Hong Pao, vagyis Nagy Vörös Köntös néven hívni.

Continue reading Da Hong Pao (Nagy vörös köntös) a Hanami teaházból

A napközis tea nyomán

Ez egy hosszabb gondolatmenet lesz, ami a híres napközis teáról jutott eszembe… (talán mindenkinek kötődik pár élménye ehhez). Konkrétan a nagyi féle vérnarancsos gyümölcslével higított filteres tea szürcsölgetése közben 🙂

Nosztalgia
Emlékeztek a régi egyenporcelánokra? A csíkos bögrékre? A giccses porcelánfiúcskára a porcelánkutyával? Vannak olyan elemek amik ha jól sejtem a legtöbbünknél előfordultak. 🙂
Nekem 3 nagymama emlékei keverednek. Szerencsés voltam és volt egy pótnagyim is. Egy vendégség a nagyszülőknél, rotyogós kávé, maci kávé, napközis tea, csengő porcelán, csészék, kávé illat, sütemény, kakasszó, kapirgálás. Egy élet munkája, megelégedettség, becsület. A kert, ami akkor óriási volt és órákig el lehetett benne játszani és biciklizni akár, de azóta összement (még ha nem is látjuk). Egy sötét szobában egy feketefehér tévé előtt kártyajáték. Mert ha nincs is közös nyelv, a kártya, a játék lehet az.

Continue reading A napközis tea nyomán

Nagy Hanami teszt (ízelítő)

A héten több napot is kedvenc pesti teaházamban, a Hanami teaházban töltöttem. Jó beszélgetésekkel, jó teázásokkal, jó csendekkel, tervekkel.
Lesznek majd teaház bemutatók is, amit valószínűleg velük fogok kezdeni.

Ez a bejegyzés a következő kép miatt született:

IMGP7097

Ez a kisebb készlet vár rám, hogy végigkóstoljam minden kis zacskóját. Egy kis áttekintés (ahogy a Lecsóban Anton Ego mondaná, “rálátás” 🙂 ), főleg az újonnan érkezett teákról, de pár régi kedvencemet sem tudtam ott hagyni.

Pár korty története

Sok teablogot olvastam az elmúlt pár évben.

Ahogy nőtt az érdeklődésem egyre többet fedeztem fel és egyre több időt szántam rájuk. Ez egy nehéz műfaj, ízekről, illatokról, színekről írni, amik annyira szubjektívak és annyira mások mindenkinek.

A tea egyik szépsége hogy mindig és mindenkinek más. Mi sem vagyunk soha ugyanazok, még ha ugyanazt a teát is készítjük, és ugyanúgy sem igen tudjuk elkészíteni. Ez végtelen lehetőségeket rejt magában, egy hosszú, végnélküli, kiismerhetetlen utat.

Én mint “tea amatőr”, inkább élvezem mint értem a teát. Még a kedvenceim nevével is sokszor bajban vagyok 🙂 Ennek a blognak az is célja, hogy amíg írok nektek én is tanulok veletek együtt. Remélem egy idő után lehet ez egy közös munka, és én az írásaimmal, ti a hozzászólásaitokkal tudjuk egymást segíteni a fejlődésben, megismerésben.

Amint az eddigiekből kiderült, nem vagyok egy jól fogalmazó bölcsész, de remélem ez is alakul majd a bejegyzések számával 🙂

Az elmúlt és eljövendő évek tea élményeit szeretném megosztani. Megfogalmazva, átgondolva, sokkal jobb tud lenni egy jó teázás, mindezzel a figyelmem is jobban tudom arra az időre fókuszálni.

Szeretnék bemutatni teákat, teaházakat, teaboltokat amikkel összehozott az élet. Sok hangulatot és élményt adtak ezek, ezekből szeretnék visszaadni legalább egy kicsit.

Szeretném ha egyre többen tudnánk átélni milyen az amikor meg tudunk állni a nagy rohanásban leülni egy jó teára, megadni a módját, és ami a legfontosabb, időt szánni rá. Ez a legnagyobb kincsünk.

A blog mottójának egy japán mondást választottam, ami nekem az életeben sokfelé és itt a teánál is sokat jelent:

“Soha ne feledd a kezdő szívet”