Ez egy hosszabb gondolatmenet lesz, ami a híres napközis teáról jutott eszembe… (talán mindenkinek kötődik pár élménye ehhez). Konkrétan a nagyi féle vérnarancsos gyümölcslével higított filteres tea szürcsölgetése közben 🙂
Nosztalgia
Emlékeztek a régi egyenporcelánokra? A csíkos bögrékre? A giccses porcelánfiúcskára a porcelánkutyával? Vannak olyan elemek amik ha jól sejtem a legtöbbünknél előfordultak. 🙂
Nekem 3 nagymama emlékei keverednek. Szerencsés voltam és volt egy pótnagyim is. Egy vendégség a nagyszülőknél, rotyogós kávé, maci kávé, napközis tea, csengő porcelán, csészék, kávé illat, sütemény, kakasszó, kapirgálás. Egy élet munkája, megelégedettség, becsület. A kert, ami akkor óriási volt és órákig el lehetett benne játszani és biciklizni akár, de azóta összement (még ha nem is látjuk). Egy sötét szobában egy feketefehér tévé előtt kártyajáték. Mert ha nincs is közös nyelv, a kártya, a játék lehet az.
“Bonding” ahogy az angol mondaná. Épp eligazításon voltam a dániai kalandomhoz, és szóba került a kávézás mint olyan, a dánoknál. Ahol nem a kávé a lényeg, hanem a beszélgetés, a kapcsolat, a közös cselekvés és a közben megtörténő csoda. Eszembe jutott egy finn barátnőm, náluk a szaunázás tölti be például ezt a szerepet, a közben történik a csoda. A beszélgetés, az átérzés, a megosztás. Kötődés, kapcsolat. Elcsépelt közhely, hogy “rohanó világunkban”, de ezek a pillanatok lesznek egyre drágábbak és egyre ritkábbak. Megállni és időt adni egymásnak. Túl könnyen engedjük el, és utána már csak a távolságot látjuk mindenkitől. Figyelnünk kéne és nem engedni ezekből.
A tea is egy ilyen ajándék. Én is sokszor hívok át barátokat teázni, vagy megyek barátokhoz teázni, vagy megyünk teaházba teázni. Ha egyszer bármi közöm lesz egy teaházhoz, arra szeretnék koncentrálni, odafigyelni, hogy a teaház lényegében egy kapcsolat mélyítő “szentély”. Legyen az egymás közti kapcsolat emberek közt, vagy a kapcsolatuk saját magukkal, vagy a kapcsolatuk Istennel. Egyedül és társaságban is egy “megszentelt idő”, ha megadjuk a módját. Erről most még egy jelenet eszembejutott, a Hétköznapi mennyország (As it is in heaven) című filmből, szintén kávés, de hát ilyenek ezek az északi népek 🙂 Lena mondja a karmesternek, hogy fontos a kávészünet is, nem csak a munka, és ez most csak egy verziója annak amit mondott, ahogy most eszembejutott. Sokminden volt abban az egy mondatban. Szószerint nem tudom, nézzétek meg, megéri 🙂
Persze ezt a “teaidőt” is el lehet rohanni és kiüresíteni. Nem is feltétlen kell ehhez filteres teát inni. A szál teát is el lehet kapkodni. Ez nekem egy nagy érték a hagyományokban, vagy a teaszertartás iskolákban. Nagy segítséget adnak megérkezni. Hisz nekik is ki kellett lépni egy világból, és erre is ki kellett találni valamit ami lehet praktikus is mind emellett. A kert a teaház előtt, a teatálca, a kalligráfia, a virág, az eszközök átmosása, a teaszellem. Azt hiszem ez minden ilyen fontos, elszánt időre segítség. Ilyen a templomokban a szenteltvíz, a taps, az imamalom. Megérkezni, megállni nem könnyű.
Én ha leülök teázni (főleg ha jó teám van 🙂 ) az a legtöbb esetben egy teatálcánál történik. Még ha japán tea is van terítéken. Az is ott szokott kikötni. Tiszta ökumené 😛 Erre egy igen egyszerű okom van. Tálcával teázni időbe kerül. A tálca nekem az a határ, az az ajtó amin belépve nem sietek, nem nézem az időt, odafigyelek arra ami történik. Olyan a teának mint az írás a gondolataimnak. Összefog, mélyebbre megy, segít. A tálcához oda kell ülni, kiválasztani a kannát és a csészéket a teához, talán hozzátenni egy szál virágot, odakészíteni a forró vizet, átmosni vele mindent, néha hűteni hogy ne ölje meg a teát. Látni, érezni (ízt, illatot), hallani, tapintani. Mind benne van az élményben. Mindezt megosztani valakivel, bevonni a csodába pedig egy új szinezetet tud adni mindennek.
Ha már megindultak a gondolataim eszembe jutott még két kép a nagyvilágból. Az egyik egy mate ivó bácsi és a CarpeDiem oldalán láttam valamikor, a másik egy kínai öreg egy nagyobbacska gaiwannal a kezében. Mindketten egyedül, egy padon, talán egy-egy ház előtt.
A jó teához idő kell.