Teaház

Szeretnék a János kórháznál a Kispostában (http://www.kispostacafe.hu/) teaházat nyitni. Jön a jóidő, és hangulatos hely, kis téglaépület előtte hellyel kiülőnek. Kár hogy nem a város szívében van.
Veszteségre apelláló befektetőt keresek. (A városmajor, a baár madas, a jános és a kútvölgyi lehet 0 szaldóra kihozná, bár kétlem)

Időkapu, megálló, sziget.
Érték megkötő és embereket összekötő kapocs.

Ugyanilyen indítékból hangulatos teázót nyitnék Koppenhágában, Londonban, Chicagoban, Párizsban … stb. egyéb szabadonválasztott jó városban. Akár kisebb kedvesebb helyeken is. Inkább.

Antik teaház

Na nem itthon. Itthon maximum antik templom van.
Szerencsére az még van.

Azontúl hogy elfogadnék egy ilyet itthon, elgondolkodtam rajta, hogy hová tűntek tőlünk az ilyen helyek. Kávéházak, leülők, ahol a polgárok munka előtt, után, közben(!) leülhettek és megbeszélhették a világ dolgait, művelődhettek, élhettek.
Mikor és miért lett az élettér a munkahely/iskola otthon kettőse?
Miért nem élünk?

Tempó

Tervezek egy munkahelyi tea cikket.
Meg még sok minden fut rohan a fejemben.

Nem tudok megcsinálni egy csomó dolgot, mert rohanok, mert minden sürgős, mert a tempo mondhatni őrült.
Pedig lelassítva minden beleférne, jobban.

Hova rohanunk?
Mi értelme a twitternek például?

Ahogy Lars mondta egyszer FB-on (igen, ott) ha a haverok a kocsmában(helyettesítsd bármivel) ülnének nem lennék itt beszélgetni.
Milyen igaz.

Figyelem, fékbehúzás következik! 🙂
Megpróbálom. Hiányzik hogy éljem az életet.

Hogy teás is legyen a post, a teának sincs íze, ha nem lassulunk hozzá.
Nem is beszélve a társaságról.
Meg a csendről.

Ezért is jó a teatálca me a sok csetresz. Le kell hozzá lassulni.