Kimaradt egy puerh beszámolóm!
Szörnyű hogy telik az idő. Annyi mindent szeretnék ide írni és egyszerűen nem sikerül.
Szóval, volt szerencsém megkóstolni az Aranysárkányt (ha jól emlékszem, cáfoljatok meg ha nem)
Gyönyörű csilivili díszcsomagolás
Nagyon jó minsőégű, “öreg”, karakteres shu puerh.
Ehhez mérten kicsit szögletes, hozzá illő kannában készült
A színe már sokat elárul
Még a sokadik körben is
Nagyon jó, mély puerh.
Ha tehetitek, kóstoljátok (sokszor, sokat) 😉
Van egy zacskóm ebből a teából. Kaptam ajándékba. Minőségi, nagyon jó tea. Egy polcon üldögél, és csak nagyitkán nyújtom ki érte a kezem. Dobozba se tettem át, nincs neki dedikálható dobozom 🙂 Mert hát, ez a tea egy karakter. Méghozzá átható és maradandó.
Emlékszem, hogy Nagypapámnál a kamrába belépve volt olyan illat, mint ami ennek a teának van (akár 5 méterről), ahol lógtak a rúdról a kolbászok, szalámik. Füstölt, nagyon füstölt tömény, domináns illat.
Van olyan hogy megkívánom.
Ritkán.
De akkor egy kincs.
Szép álmokat!
Gyönyörűen becsomagolva, viasszal lepecsételve érkezett a csomagom Darjeelingből. Kóstolók jöttek. Szám szerint 4 féle 2010-es darjeeling tea jutott el egy hónapos hányattatás után a küszöbömre. Ennek örömére a pakkal elnéztem a Hanamiba és csaptunk egy közös kóstolót amiről pár kép is készült 🙂
“Fehér darjeeling” – született Singbulli White Jade
A kép persze megtévesztő, mert csak az első két leöntésnél nézett ki így 🙂 Aztán egész megjött a színe.
Azóta ittam belőle megint és érdekesen most jobban ízlett. Érdekes, hangulatos, bujkálós íze van. Van benne egy édes lágyság. Már nem ízben, hangulatban.
Ez pedig alább viszont már egy igazi karakteres darjeelinges darjeeling. Second flush Arya Diamond.
Erő van benne és határozottság.
Köszönöm Benoynak a jó teákat, remélem még sok évig ihatok a te készleteidből.
Thank you Benoy, for the good teas, I hope I can taste and drink your teas for long and many more years.
Egy tea a hires Menghai gyarbol. Puerh letere meglepo modon szalas tea, nincs formaba preselve.
Selymes, atlagos izvilaga van. Belesimul a napba. Egyedul nem tul izgalmas, beszelgetes melle viszont kifejezetten jo lehet, mert jol tud a hatterbol kiserni, szinte eszrevetlenne valni, hatteret adni.
Az első igazi teámat olyan 6-7 éve ihattam.
Emlékszem rá.
(A kép a Teamasters-től: http://teamasters.blogspot.com/2006/09/study-of-traditional-shui-xian.html)
Erős, átható, friss Shui Xian (http://en.wikipedia.org/wiki/Shui_Hsien_tea) volt. Magával ragadó és további felfedezésekre hajtó. Habár oolongot azóta ritkán iszom (ezen változtatni kell!), máig egy erős élményem. Hirtelen íze lett a teának. Vagy inkább hirtelen tea íze lett a teának. Sőt, ezzel a teával volt az első “játszós” tapasztalatom is. Megismertem, hogy egy tea mennyi karaktert és ízt hordoz magában. Mennyire mást tud adni ha csak egy kicsit máshogy készítjük el. Egy kicsivel több teafű, egy kevéssel eltérő hőmérsékletű víz, egy más textúrájú és anyagú kanna vagy gaiwan, egy kicsit hosszabban rajtahagyott főzet mennyi különböző világot tartalmaz.
Megnyílt vele egy új világ.
Azóta szeretném ezt jobban megismerni. Szeretném megérezni azt a nagy titkot, hogy kinek mikor milyen teát miből hogyan hol mivel mire… Azt hiszem ez az amit én keresek a teában ha nem magamban iszom. Kapcsolat, csatlakozás, érintés. Megérzés. Mi illik a Vendéghez és a mindenséghez és a kettejük kapcsolatához.
Ezt az élményt fel is kell eleveníteni, úgyhogy elnéztem hozzájuk egy kis utánpótlásért. Elkísért Dániába és napiteám lett erre a kalandra.
Már vagy egy éve nem is ittam ebből a fajtából.
A Lao Cha öreg teát jelent. Ez a fajta egy régi kedvencem. Először a nyugati környékén ittam egy ismerősömnél, az talán a Haiwan egy verziója volt. (Javíts ki ha tévedek 😉 )
Ránézsre kis összetöpörödött bogyócskáknak néz ki. Olyasféleképpen fest mint a wasabis mogyoró 🙂 Általában téglába préselve lehet vele összefutni. A shu puerh-t hosszabb pár hónapos fermentációval állítják elő. Ebben az időszakban a teából egy kisebb dombot raknak. Ennek a dombnak a közepén, alján egy nagy nyomású aktív hely található és ezen a helyen képződik a Lao Cha alapjául szolgáló tea. Ez a nyomás préseli apró kis golyóbisokra a teát.
Sokszor felönthető tea. Sőt, sokszor kell felönteni. Az elején még nem mutat semmit se magából, ízben csak árnyalatokat, és színben is még világos, szinte áttetsző. Ellenben a 4-5. felöntés után erősen belendül! Elmélyül mind ízében mind a színében. Egyre sötétebb lesz. Felvesz egy krémes állagot. Ettől az íztől olyan mintha nem is igazából folyna, inkább levánszorogna a torkunkon. Kicsit olyan zselé érzés 🙂 Majd ezt hosszú ideig bírja. 10-15 vagy mégtöbb felöntésen keresztül.
Jó társalgó tea. Nem harsány, nem hívja fel magára a figyelmet, ellenben bitang erős, nyitós tea és észrevétlenül kezd el egyre jobban hatni. Rendesen belenyúl az energiarendszerbe. Emiatt vannak akiket kibillent és nem szeretik, és van olyan hangulat amikor nem az igazi. Aki érzékenyebb az ilyen hatásokra az számoljon ezzel.
A levelei nem nyílnak úgy ki, mint a shu puerh teáknak általában. A 20. felöntés után is beburkolózva, mintegy a titkukat tartják.
Vízhőmérsékletre én azt mondanám hogy kb 95 fok körül, a nagyon forró elnyomja, a nem forró pedig nem nyitja úgy ki az ízét. Mégis csak egy puerh 🙂
Én forróval kezdtem, majd egy kicsit hűltebbel folytattam és a végén újra egy forróbbal zártam. Ez lehet, hogy a legjobb módszer, de nekem ízlett 🙂 Ti hogy csináljátok?
A Da Hong Pao (Ta Hong Bao) wulong (oolong) tea, azok közül is egy legendásan híres vonal. Ezt a teát nagy tisztelet övezi, e miatt gyakran a fontos vendégeket kínálják belőle. A történet szerint a tea a nevét egy kivételes ajándékról kapta. A Ming dinasztia idejében az egyik császár anyja erősen megbetegedett amíg a környéken járt. Az ottani szerzetesek itattak vele az eredeti teafákról származó levelekből készült teát, amitől hamar jobban lett. A császár ezért értékes és ritka vörös kelméket ajándékozott a három teafának, hogy télen, a hideg ellen ezekkel legyenek betakarva. A környékbeliek ez után kezdték a teát Da Hong Pao, vagyis Nagy Vörös Köntös néven hívni.
Continue reading Da Hong Pao (Nagy vörös köntös) a Hanami teaházból
A héten több napot is kedvenc pesti teaházamban, a Hanami teaházban töltöttem. Jó beszélgetésekkel, jó teázásokkal, jó csendekkel, tervekkel.
Lesznek majd teaház bemutatók is, amit valószínűleg velük fogok kezdeni.
Ez a bejegyzés a következő kép miatt született:
Ez a kisebb készlet vár rám, hogy végigkóstoljam minden kis zacskóját. Egy kis áttekintés (ahogy a Lecsóban Anton Ego mondaná, “rálátás” 🙂 ), főleg az újonnan érkezett teákról, de pár régi kedvencemet sem tudtam ott hagyni.