Az első igazi teámat olyan 6-7 éve ihattam.
Emlékszem rá.
(A kép a Teamasters-től: http://teamasters.blogspot.com/2006/09/study-of-traditional-shui-xian.html)
Erős, átható, friss Shui Xian (http://en.wikipedia.org/wiki/Shui_Hsien_tea) volt. Magával ragadó és további felfedezésekre hajtó. Habár oolongot azóta ritkán iszom (ezen változtatni kell!), máig egy erős élményem. Hirtelen íze lett a teának. Vagy inkább hirtelen tea íze lett a teának. Sőt, ezzel a teával volt az első “játszós” tapasztalatom is. Megismertem, hogy egy tea mennyi karaktert és ízt hordoz magában. Mennyire mást tud adni ha csak egy kicsit máshogy készítjük el. Egy kicsivel több teafű, egy kevéssel eltérő hőmérsékletű víz, egy más textúrájú és anyagú kanna vagy gaiwan, egy kicsit hosszabban rajtahagyott főzet mennyi különböző világot tartalmaz.
Megnyílt vele egy új világ.
Azóta szeretném ezt jobban megismerni. Szeretném megérezni azt a nagy titkot, hogy kinek mikor milyen teát miből hogyan hol mivel mire… Azt hiszem ez az amit én keresek a teában ha nem magamban iszom. Kapcsolat, csatlakozás, érintés. Megérzés. Mi illik a Vendéghez és a mindenséghez és a kettejük kapcsolatához.
Ezt az élményt fel is kell eleveníteni, úgyhogy elnéztem hozzájuk egy kis utánpótlásért. Elkísért Dániába és napiteám lett erre a kalandra.
Már vagy egy éve nem is ittam ebből a fajtából.