Ez egy hosszabb gondolatmenet lesz, ami a híres napközis teáról jutott eszembe… (talán mindenkinek kötődik pár élménye ehhez). Konkrétan a nagyi féle vérnarancsos gyümölcslével higított filteres tea szürcsölgetése közben 🙂
Nosztalgia
Emlékeztek a régi egyenporcelánokra? A csíkos bögrékre? A giccses porcelánfiúcskára a porcelánkutyával? Vannak olyan elemek amik ha jól sejtem a legtöbbünknél előfordultak. 🙂
Nekem 3 nagymama emlékei keverednek. Szerencsés voltam és volt egy pótnagyim is. Egy vendégség a nagyszülőknél, rotyogós kávé, maci kávé, napközis tea, csengő porcelán, csészék, kávé illat, sütemény, kakasszó, kapirgálás. Egy élet munkája, megelégedettség, becsület. A kert, ami akkor óriási volt és órákig el lehetett benne játszani és biciklizni akár, de azóta összement (még ha nem is látjuk). Egy sötét szobában egy feketefehér tévé előtt kártyajáték. Mert ha nincs is közös nyelv, a kártya, a játék lehet az.