Tervezek egy munkahelyi tea cikket.
Meg még sok minden fut rohan a fejemben.
Nem tudok megcsinálni egy csomó dolgot, mert rohanok, mert minden sürgős, mert a tempo mondhatni őrült.
Pedig lelassítva minden beleférne, jobban.
Hova rohanunk?
Mi értelme a twitternek például?
Ahogy Lars mondta egyszer FB-on (igen, ott) ha a haverok a kocsmában(helyettesítsd bármivel) ülnének nem lennék itt beszélgetni.
Milyen igaz.
Figyelem, fékbehúzás következik! 🙂
Megpróbálom. Hiányzik hogy éljem az életet.
Hogy teás is legyen a post, a teának sincs íze, ha nem lassulunk hozzá.
Nem is beszélve a társaságról.
Meg a csendről.
Ezért is jó a teatálca me a sok csetresz. Le kell hozzá lassulni.
