Azt hiszem az In to the wild című filmben hangzott el:
“Happines is only real when shared”
Vajon mikor látjuk meg ennek az igazságát?
és hogy mindez kapcsolódjon… a tea, egy csésze, egy kanna, egy csipet… akkor igaz ha megosztjuk.
Mint a szendvics ami sokkal finomabb ha más csinálta. Főleg ha neked.
A tea lehet puerh, japán, gyokuro, 100 éves, az hogy milyen az íze, hogy mit közvetít, hogy van e benne élet, az attól függ, hogy ki készíti el, kinek. Ezt pedig szerencsére nem lehet mérni, rangsorolni, kategorizálni. Amúgy is kevesebb dologgal kéne ezt tennünk. Így lehet a leghétköznapi tea a világon a legfinomabb és a legdrágábban mért egyszerű és mindennapi.
Tőlem, Neked.
Tőled, Nekem.
Nektek.