Obubu – első menet

Peti barátommal úgy döntöttünk kipróbáljuk egy kis japán teaföld terményeit.

Az Obubu teakereskedés egy érdekes koncepcióra épül. (érdemes elolvasni amit magukról írnak) Régi, elhagyott földeket vesznek birtokba és lelkesen feltámasztják őket a tetszhalott állapotból. Sőt, lehet az egyes teaföldjeiket támogatni, és ekkor szüretek után kapunk teát a “saját” földünkről. Ez egy aranyos marketingfogás, de nem kis vonzerővel bír. Szóval úgy gondoltuk, hogy ha már annyit hallottunk róluk, itt az ideje megkóstolni hogy a teáik vannak-e olyan jók mint az üzleti modell. Lehet náluk bemutatkozó csomagot venni, így erre csaptunk le, mert ha ők ezzel akarnak bemutatkozni, akkor valószínű jó áttekintést nyújt róluk.
Három hét várakozás után meg is kaptuk a borítékunk, amiben egy 15 elemű válogatást kaptunk. (Ami igazából 14 + egy adag genmai hogy saját kedvenc zölddel keverjük 🙂 ) Szépen ki is pakoltuk 🙂

Sajnos gyokuro nem volt benne , viszont a sencha (Sencha of the Wind) amivel kezdtünk kifejezetten lágy és gyokurós volt. Ezt csak ajánlani tudom mindenkinek. Az Obubu által javasolt sencha espresso készítési móddal készítettük, erről bővebbem egy következő bejegyzésben.

A kiázott levelek így néztek ki:

Megállapítottuk azt is, hogy a senchát enni is jó, ráadásul egy kis szója szósszal még meg is tuningoltuk 🙂

Másodszorra egy genmai volt soron. Semmi extra, hetköznapi iszogatós tea, de azt stabilan, megbízhatóan hozza.

Persze közben bőszen fotózgattunk is. Ez volt a rögtönzött stúdió:

Érdeklődve várom a következő alkalmat! Legközelebb négy különböző mértékben sütött houjicha-t fogunk egyszerre kóstolni 🙂